Paleocén-eocén klíma optimum
A paleocén-eocén határon megváltozott a Föld klímája. A paleocén-eocén klímaoptimum (vagy paleocén-eocén termális maximum (Paleocene-Eocene thermal maximum (PETM)) körülbelül 100 000-200 000 évig tartott.
Az eseményt először mélytengeri kutatófúrásokból sikerült kimutatni. A vizsgált fúrómagokban a bentosz foraminifera fauna ~50%-a egy bizonyos rétegtani szintben eltűnt, helyükre kis méretű, opportunista fajok léptek. A kihalást jelzi a foraminifera vázakon mért δ18O és δ13C anomália is. Az oxigénizotópos mérések alapján kirajzolódik a megváltozott földi klíma: a magas szélességeken az óceánok fenékvize ~5-7°C lehetett (ma ~4°C), míg a szárazföldeken a közepes szélességeken 4-5°C-kal melegebb klíma uralkodott, mint ma.
A szén- és oxigénizotóp anomáliákat a szárazföldön is ki lehet mutatni, ehhez a kainozoikumban legtöbbször gerincesek fogait használják. A felső ábrán az Észak-Amerikában található Clark Fork-Bighorn medence gerinces lelőhely rétegtani adatai láthatók. A paleocénben a kontinensek emlősfaunája endemikus volt, a biosztratigáfia is csak kontinens szinten használható. A klímaoptimumhoz kapcsolódik több modern emlőscsoport megjelenése. Az Artisdactyla ordo (Párosujjú patások rendje (pl. szarvas)), a Perissodactyla ordo (Páratlanujjú patások rendje (pl. ló)) és a Primates ordo (Főemlősök rendje) innentől válik meghatározóvá.
A paleocén-eocén határon a szén-dioxid szint növekedését valószínűleg a nagymértékű metánhidrát okozhatta. A megnövekedett CO2 tartalom a növények életműködését is befolyásolta. A szárazsághoz való alkalmazkodás miatt a PETM idején kis levelű, szárazságtűrő fajok domináltak. A kis levélméret kevés tápanyagot tartalmaz, emiatt a határon a gerincesek körében törpenövés figyelhető meg. Az Ectocion nemzetség (ld. rekonstrukciós rajz) fog- illetve testméret változását mutatja az alsó ábra. Az E. osbonianus faj a paleocénben és az eocénben is élt, méretét tekintve 7-14 kg lehetett. A PETM idejéből a nemzetségnek egy törpefaja az E. parvus ismert, a faj 3-6 kg lehetett.
A törpenövés a lófélék őseinél is látszódik, a Sifrhippus genus (ld. borítókép) a legkisebb képviselőjük az eocén elejéről.
Gingerich, P. D. (2006). Environment and evolution through the Paleocene–Eocene thermal maximum. Trends in ecology & evolution, 21 (5), 246-253.
Borítókép: Danielle Byerley, Florida Museum of Natural History; Sifrhippus sandrae (jobb) és modern Morgan ló (bal).