Messinai sókrízis
A Földközi-tenger mélyfúrási vizsgálata érdekes eredményeket hozott: vastag, miocén korú evaporitos rétegeket harántoltak. A képződmény keletkezésére az 1970-es évektől három modellt dolgoztak ki, mindegyik az Atlanti-óceán és a Földközi-tenegr kapcsolatát vizsgálta, valamint a Földközi-tenger adott időben lévő vízszintjével számolt.
A krízist hat szakasztra lehet osztani:
- Atlanti-óceán felé lévő kapcsolat megszűnik (7,251–5,97 Ma)
- gipsz képződés (5,97–5,6 Ma)
- teljes elszigetlődés (5,6–5,55 Ma)
- relatív tengerszint növekedés (5,55–5,33 Ma)
- Atlanti előtérben karbonátképződés
- Tengerelöntés, a krízis vége (5,33 Ma)
Az ábrán a Földközi-tenger medencéjének Ny-K-i szelvénye látható. A tengernek több részmedencéje van, a sókrízis ezek a medencéket másként érintette. A magasbban fekvő medencék (például Toszkán-medence) a krízis során hamar szárazra kerültek, eróziós felszínek alakultak ki rajtuk.
Az evaporitos rétegsort legteljesebben a mélyebb medencékben lehet megtalálni. A legidősebb egység az Alsó Evaporit (L), erre települ kősó (K), majd a Felső Evaporit (M).
Roveri M. et al. 2014: The Messinian Salinity Crisis: past and future of a great challenge for marine sciences –Marine Geology, 352, 25-58.
Zima Dóra 2017: A messinai sókrízishez kapcsolódó tengerszint változások és bizonyítékai a Fekete-tenger üledékeiben – Szakdolgozat, 1-49.
Borítókép: Fertőrákosi kőfejtő