oligocén
miocén
Paratethys
Gondwana feldarabolódása során az észak felé mozgó kontinensek (Afrika, India) folyamatosan csökkentették a Tethys-óceán méretét. A kontinensek az óceánt egy északi és egy déli részre osztották: a déli a mai Földközi-tenger, az északi a Paratethys. A Paratethys epikontinentális medencéi elszigetelődtek a világtengertől, emiatt regionális emeletrendszert dolgoztak ki a térség sztratigráfiai tagolására. A tenger mintegy 30 millió éves története során a részmedencéi közötti kapcsolatok is változtak: leszűkültek vagy megszűntek, ami hatással volt a részmedencék élővilágára és sóháztartására is.
Ipolytarnóc
Ipolytarnóc a szlovák-magyar határ közelében, Nógrád északi részén található. A település határában gazdag miocén ősmaradvány lelőhely fekszik. Az első lelet egy megkövesedett fatörzs volt, az alatta lévő kemény homokkőfelszínen pedig lábnyomok őrződtek meg. A lábnyomok közül ma több mint 3000 példányt ismerünk: orrszarvú, párosujjú patás, madár és többféle ragadozó lábnyoma. A lábnyomok szerencsés megőrződése annak köszönhető, hogy a felszínt tufa fedte be, hasonló körülményként, mint Pompei esetében. A tufa radiometrikus kormeghatározás alapján a lábnyomok 17,5 millió évvel ezelőttről őrződtek meg.
Pannon-tó
A Paratethysről a szarmata korszak végén lefűződő Pannon-tó a Kaszpi-tó méretével vetekedett. A tó brakkvízű volt, élővilága endemikus. A tavat a kialakuló Alpokból és Kárpátokból érkező folyók töltötték fel, vastag üledéket halmozva fel.
Magyar I. et al. 1999