Triász eleji történések

A perm végi kihalás sok csoportot megviselt illetve több nemzetség, család kihalt (tengeri élőlények ~80-96%-a, szárazföldi élőlények ~70%-a). A talpraállás különböző tempójú volt: az ammoniteszek hamar (1-3 Ma), más csoportok (pl. radioláriák) hosszú idő alatt (8-9 Ma) regenerálódtak.
A szibériai trap vulkanizmus miatt megnőtt a szén-dioxid tartalom a légkörben. A megnövekedett üvegházgáz mennyiség miatt a Föld átlaghőmérséklete megnőtt, ami kedvezett a melegkedvelő élőlények számára. A tengerben a produktivitás megnőtt, viszont ezzel nem tudtak lépést tartani a lebontó szerveztek, az aljzaton a felhalmozódó, rothadó szervesanyag miatt anoxia alakult ki. A szén-dioxid és egyéb vulkanikus eredető gázok savas esőt okoztak, ami a szárazföldi vegetációt súlytotta erőteljesen, emiatt nem találunk széntelepeket a triász elejéről. A magas hőmérsékletű tengervíz miatt a zátonyalkotó szervezetek eltűntek, a zátonyok regenerálódása csak a középső triásztól indult meg. 

Chen, Z. Q. & Benton, M. J. 2012: The timing and pattern of biotic recovery following the end-Permian mass extinction. — Nature Geoscience 5(6), 375-383.

A Dunántúli-középhegység triász időszakbeli üledékképződése
(11:12-től van az előadás)

Boritókép: Johnson Mortimer – Nothosaurus rekonstrukció